Számos bormarketinggel foglalkozó fogyasztói kutatás foglalkozik azzal, hogy milyen fogyasztói szokások, értékesítési tendenciák uralják a piacot, milyen kiskereskedelmi egységekben realizálódik a borászati termékek forgalma. A statisztikák szerint a borászati termékek 32%-a diszkontáruházakban, 9%-a szupermarketekben, és 32%-a hipermarketekben, a fennmaradó rész pedig szakboltokban illetve a pincészetekben talál gazdára. A bor disztribúciós csatornáinak kiválasztásában, az értékesítési stratégia valamint a marketing akciók kialakításában rendkívül fontos, hogy megismerjük a magyar borfogyasztás tendenciáit, azonban arról kevés szakirodalom értekezik, hogy az adott hiper-, vagy szupermarket, diszkontáruház polcaira hogyan jutnak el a borászatok termékei, milyen nehézségekkel kell megküzdenie a termelőknek ahhoz, hogy boraik megtalálhatóak legyenek az adott élelmiszer-áruház polcain.

Sajnos kevés példa van arra, hogy egy termék minősége és közkedveltsége miatt alanyi jogon jutott be egy nagyáruház árukínálatába, a gyakorlat azt mutatja, hogy a borok és más borászati termékek hosszas tárgyalások, áralkuk következtében jutnak el a fogyasztók asztalára több értékesítési partneren keresztül.

Elmondható, hogy sem a termék kiváló minősége sem a jó marketing tevékenység nem elegendő ahhoz, hogy a termékünk piacképes legyen, mert ki kell alakítani a megfelelő értékesítési csatornát is ahhoz, hogy sikereket érjünk el a piacon. A szeszesital- és borkereskedelmet nem véletlenül uralja pár nagykereskedelmi vállalat, amelyek a kis pincészetek boraiból egyfajta portfóliót képezve kínálják azokat eladásra, az üzletláncoknak és a HORECA üzletágnak. Az ilyen társaságok létjogosultsága abból adódik, hogy a nagy szortimentjüknek köszönhetően jobb alkupozíciójuk, hiszen az üzletláncok forgalmából nagyobb volument képviselnek, mint egy-egy termelő önállóan. A borászati exporttal szintén ez a helyzet, hiszen a Magyarországról exportált borok nagy része az ilyen kereskedőtársaságokon keresztül áramlik ki, döntően az Egyesült- Királyság, Németország és a Benelux államok élelmiszerboltjainak polcaira.

Az exportértékesítés esetén általában jellemző importőr nagykereskedő közbeiktatása, de a kiskereskedelmi láncok és a beszerzési társaságok közvetlen beszerzése növekvő, különösen igaz a kereskedelmi márkás borokra – azaz a sajátmárkás termékekre. A világ számos országában a bor és az alkoholfogyasztásban az otthoni fogyasztás a meghatározó, tehát a forgalom nagy része nem a HORECA üzletágban realizálódik.

Feltehetően számos borászat vezetősége feltette már magának a kérdést, hogy milyen módon tudna javítani terméke értékesítési pozícióján, értékesítési bevételén a jól megtervezett marketing akciókon kívül. Közismert a magyar fogyasztók árérzékenysége, amelyből kiindulva racionális megoldás lehet egy termelő részére, ha készleteit, „felesleges” kapacitásait egy áruházlánc saját márkás termékeként értékesíti. Ebben az esetben azonban előfordulhat, hogy az adott termék nem kapja meg a neki járó tiszteletet, hiszen lehetséges, hogy egy megfelelően címkézett, jól pozícionált termékként nagy sikert aratna más piacokon. Szintén megoldás lehet, ha létrehozzuk, vagy továbbfejlesztjük a helyi / termelői értékesítést egy mintabolt, vagy borozó képében. Ebben az esetben azonban csak korlátozott lehetőségünk van az értékesítési volumen növekedésére. További, és feltehetően a legjobb megoldás az értékesítési forgalom növelésére, ha termékeinknek új piacot keresünk, más országokban keresve a lehetőséget. Ebben az esetben érdemes tanácsadók segítségét igénybe venni, akik felmérik a különböző piacokat, fogyasztói szokásokat, és ezek tükrében segítenek a piaci bevezetés útvesztőjén kiigazodni.