Az Európai Unió fejlesztési támogatásai során külön figyelmet fordít két alapelv, az esélyegyenlőség és fenntartható fejlődés érvényesítésére, Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (továbbiakban ÚMFT) keretében megvalósuló projektek mindegyike közvetlen vagy közvetett módon hozzájárul ahhoz, hogy erősítse az esélyegyenlőség érvényesülését Magyarországon.

A Regionális fejlesztési programok keretében megvalósuló pályázatokban kötelező elemként szerepel a pályázat benyújtásakor vállalt környezeti fenntarthatóság teljesítése. A kedvezményezettek gyakran a projekt közepén vagy végén szembesülnek a feladat nagyságával és kötelezettségével, annak ellenére, hogy a környezeti fenntarthatósági feladatokat a megvalósítási időszakban kell teljesíteni. A környezeti fenntarthatóság útmutató alapos részletességgel írja le, hogy a vállalt szempontoknál a pályázónak milyen feladatai vannak. Szükséges, hogy a támogatási szerződés kötését követően a projekt-teamek felállításával egy időben megkezdődjön a fenntarthatósági feladatok egyeztetése és végrehajtása.

A közreműködő szervezeteket azért hozták létre, hogy a pályáztatás folyamatát hatékonyan támogassák. Olvasom a Strukturális Programiroda (továbbiakban STRAPI) honlapján az intézmény működésére jellemzők a következők: eredményorientáltság; hatékony az erőforrások gazdálkodásában; szabályos és pontos a működésben. Mégis tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a STRAPI bürokratikus eljárásrendjei és intézményrendszere miatt a projektek nem valósulhatnak meg, vagy legalább is a beadott pályázatok elbírálásai borzalmasan akadoznak. A STRAPI eljárását, ügymenetét lassúnak találtam, összehasonlítva a többi közreműködő szervezettel. Egy automatikus, folyamatos elbírálású pályázat regisztrációs levelének elküldéséhez 4-5 hónap szükséges, és csak ezután várható a pályázat elbírálása.

Az ÁSZ jelentésében megfogalmazott problémákkal kapcsolatosan, miszerint „az NFÜ és az MVH együtt mintegy 33,1 milliárd forintot követelt vissza a kedvezményezettektől a szabálytalanságok miatt”, várhatóan csak a jéghegy csúcsa. A projekttervezés körüli problémák (önerő rendelkezésre nem állása, vállalt indikátorok megalapozatlansága, rossz pénzügyi és időbeli tervezés), szakértői hiányosságok, a projekt végrehajtásakor sok helyen jelentkező hozzá nem értés vezet sokszor ahhoz, hogy a támogatásokat visszavonják a Kedvezményezettektől. Az emlegetett milliárdok gyakran még a 2005-2006 környékén tervezett projektek „eltékozolt pénzei”.

Számos bormarketinggel foglalkozó fogyasztói kutatás foglalkozik azzal, hogy milyen fogyasztói szokások, értékesítési tendenciák uralják a piacot, milyen kiskereskedelmi egységekben realizálódik a borászati termékek forgalma. A statisztikák szerint a borászati termékek 32%-a diszkontáruházakban, 9%-a szupermarketekben, és 32%-a hipermarketekben, a fennmaradó rész pedig szakboltokban illetve a pincészetekben talál gazdára. A bor disztribúciós csatornáinak kiválasztásában, az értékesítési stratégia valamint a marketing akciók kialakításában rendkívül fontos, hogy megismerjük a magyar borfogyasztás tendenciáit, azonban arról kevés szakirodalom értekezik, hogy az adott hiper-, vagy szupermarket, diszkontáruház polcaira hogyan jutnak el a borászatok termékei, milyen nehézségekkel kell megküzdenie a termelőknek ahhoz, hogy boraik megtalálhatóak legyenek az adott élelmiszer-áruház polcain.